A Kohéziós Politika az az uniós közös politika, amelynek keretében az általában csak "EU-s pénz"-nek nevezett támogatások Magyarországra érkeznek. Az elmúlt pár évben felmerült az a félelem, hogy a nettó befizetők esetleg megelégelik, hogy a nettó haszonélvező országok jól kommunikálható eredmények nélkül használják fel a pénzeket, és egyszerűen megszüntetik az egészet. Nos, a most elérhető javaslatokban ilyen drasztikus lépés nincsen, inkább továbbra is a Kohéziós Politika finomhangolása, és a rendelkezésre álló források csökkenése várható. Bár egyelőre semmi sem biztos, a csökkenés a Kohéziós Politikában akár a 20%-ot is elérheti, ami Magyarországon akár egy teljes ágazat uniós forrásainak a végét is jelentheti.

(Cikkünk apropója, hogy ma megjelent a Bizottság álláspontja a 2020 utáni uniós költségvetésről, erről rövid elemzésünket is hamarosan közöljük.)

A Kohéziós Politikára rendelkezésre álló források az elmúlt időszakhoz (2007-2013) képest 2014-2020-ra folyó áron összességében némileg növekedtek, a Magyarország rendelkezésére álló összeg pedig némileg csökkent, de a pénzmennyiség egyik esetben sem változott jelentősen. A hét éves ciklusokra a teljes uniós költségvetés körülbelül 1000 Mrd EUR, amiből körülbelül 350 Mrd EUR esik a Kohéziós Politikára.

A 2014-2020-as időszak tervezése után felmerült az a félelem, hogy 2020 után a nettó befizető tagországok megszüntetik a Kohéziós Politikát, mivel a fő haszonélvező országok kevés eredményt tudtak felmutatni. Ezzel szemben a most elérhető javaslatok megerősítik a politika fontosságát. Az Európai Parlament például kiemeli, hogy a Kohéziós Politikának kell továbbra is a legfontosabb uniós beruházási politikának lennie (ez praktikusan azt jelenti, hogy a mostani részesedése a közös költségvetésből nem csökkenne).

A közös költségvetés nagysága ugyanakkor az Egyesült Királyság kilépésével biztosan csökkenni fog. A britek körülbelül évi 11 Mrd EUR-val fizettek be többet, mint amennyit kaptak a közös kasszából, ez hiányozni fog. E mellett a hagyományos politikákra jutó források mellett új kihívásokra is forrást kell biztosítani, mint a közös biztonságpolitika megerősítése vagy a menekültek és a bevándorlók helyzetének kezelése. Ez utóbbit körülbelül évi 10 Mrd EUR-ra saccolják. Összesen tehát évi 20-25 Mrd EUR-val kevesebb fog jutni a hagyományos politikákra, mint a kohézió. Ez, a hét évre számolt a körülbelül 150 Mrd EUR a teljes költségvetéshez képest nem sok, azonban a KP teljes 350 Mrd-os keretéhez képest már igen, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez a terület és a Közös Agrárpolitika azok, ahonnan relatíve a legkönnyebb kivonni a forrást. A tagországok pedig a jelenlegi állás szerint nem fogják a befizetések nagyságát növelni, ami esetleg ellensúlyozhatná a csökkentést.

Egyelőre tehát úgy néz ki, hogy - bár akár fájdalmas csökkenés után - a politika megmarad, ugyanakkor a pénzek felhasználásának szabályai várhatóan némileg módosulnak. A főbb pontok a következők:

A növekedést támogató beruházások egy része (1a fejezet) közvetlen bizottsági végrehajtás alatt van, azaz közvetlenül oda kell pályázni, és az elbírálás és a végrehajtás is központilag történik. A másik része (1b fejezet) adja a Kohéziós Politika forrásait, ez pedig a tagországok felé delegált végrehajtásban történik. Az elsőnél nincsen tagországokra lebontott költségvetés, a pályáztatás során dől el, hogy a forrásokból ki mennyi pénzt kap, a másodiknál viszont előre meghatározott tagállami keretek vannak, ami gazdasági fejlettség alapján kerül meghatározásra, és a kevésbé fejlettek többet kapnak. A Bizottság és a nettó befizetők általában azon az állásponton vannak, hogy a közvetlen források arányát növelni kellene, ami jól megfigyelhető az egymást követő programozási periódusok költségvetésében. 2000-2006 között ez az arány még csak 6,8% volt, ami a mostani időszakra 13,1%-ra nőtt (forrás). A nettó befizetők (Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, stb.) álláspontja nem meglepő, ha egymás mellé tesszük, hogy a két fejezetből melyik tagországok részesülnek végül:

Közvetlen bizottsági végrehajtású beruházások (2014-2015. millió EUR)

Kohéziós Politikai források (2014-2015. millió EUR)

A következő pont a végrehajtási időszak hossza. A mostani 7 éves ciklussal több probléma is van. Egyrészt elválik a politikai és a szakmai ciklusoktól. Az Európai Parlament képviselőit is 5 évre választják meg, valamint a Bizottság biztosait is 5 évre nevezik ki. Így viszont a végrehajtási ciklusok elválnak a végrehajtóktól, ezért nem is feltétlenül érzik a magukénak. A Parlament, és a Bizottság is ezen változtatna, 5+5 éves ciklusokkal, ami jobban illeszkedne a politikai ciklusokhoz.

A harmadik kardinális pont a támogatások formájára vonatkozik. A Kohéziós Politika eddig alapvetően vissza nem térítendő támogatásokkal működött, azaz, ha valaki megkapta a támogatást, és megvalósította a projektjét, akkor megtarthatta a támogatásként kapott összeget. Az egymást követő időszakokban azonban egyre nagyobb teret nyertek, az úgynevezett visszatérítendő támogatások, amik alapvetően államilag támogatott hiteleket jelentenek. Egy időben felmerült, hogy ez utóbbiak kapnának nagyobb szerepet az előző kárára, azaz az unió és a tagállamok elsősorban hitelezőkként jelennének meg a piacon. A mostani javaslatok alapján ez a forgatókönyv is elsikkadni látszik, és továbbra is a klasszikus, vissza nem térítendő támogatások adnák a fő finanszírozási eszközt.

A fentieken kívül további kisebb, de természetesen a szakmának igen fontos szabályozási kérdések is terítéken vannak, aki szeretne jobban elmerülni a témában, ezekből tájékozódhat:

Szakértői anyag a Kohéziós Politika jövőjéről: Bachtler, Martins, Wostner és Zuber: TOWARDS COHESION POLICY 4.0.

Az Európai Parlament álláspontja a Kohéziós Politika jövőjéről.

A Bizottság álláspontja a Kohéziós Politika jövőjéről.

Ez utóbbiról részletesebb elemzést is közlünk majd, addig is egy gyors áttekintés a javaslatokról:

A kohézió sorában látható, hogy szinte mindegyik forgatókönyv szerint csökkennek a források, kivéve az 5.-et, ami valljuk be, eléggé valószínűtlen.